Ahogy már egy előző posztomban írtam róla, idén újra Nyíregyházán rendezték meg a KIDS-kupa IV-es, V-ös, VI-os korcsoportjának versenyeit.

Orsival hasonló kaliberű rendezvényre számítottunk, mint mondjuk 2005-ben volt. De nem éppen azt kaptuk, amit vártunk…

Nem volt rossz, de bennünk végig a klasszikus értelemben vett KIDS (ahogy egyik kedves olvasónk fogalmazott) élt. Nekünk a régi tetszett, mi azt szerettük meg. Változnak az idők. S teljesen biztos, hogy akinek nem volt összehasonlítási alapja, annak az idei kupa is egy fantasztikus élmény lett. Főleg, ha még éremhez is juthatott. :D

Néhány dolog, ami régebben más volt:

1, Résztvevőszám. Betudhatjuk ezt a nevezési díj megjelenésének is, de lényegesen kevesebben voltak, mint a korábbi alkalmakon. Csupán a nagyobb, elismertebb gimnáziumok neveztek a versenyre, s ezek közül is szinte mindig ugyanazok voltak az első háromban (picike túlzással).

Kedves pannonhalmi qpacosok most is, mint ahogy már megszokhattuk tőlük, szinte minden férfi versenyszámban érmet vehettek át. Igen, ezen nem csodálkozunk, hiszen a maximalizmus… :) Bizony, a királyfiknak mindenben tökéletesnek kell lenniük. :D

Még ki kell emelnem a miskolci és a gödöllői gárdát, hiszen rendkívül jó összesített eredménnyel végeztek. S természetesen minden iskola szerzett érmet, de egyenlőre pontos adataim nincsenek, így csak a megfigyeléseimre tudok hagyatkozni.

Nem hagyhatom ki, hogy a sajátjaimat is megemlítsem. Úgy vettem észre, hogy minden versenyszámban akart a Szent Imre indítani valakit, s ami a fő problémát okozta, az az volt, hogy szinte mindig ugyanazokat. :) Akadt olyan, aki 2 óra alatt 4 számban indult. Nem csoda tehát, hogy elég változó sikerrel szerepelt a nyíregyházi Szent Imre. De csak a szépre kell gondolni, és a sok csillogó éremre! Mert bizony, bezsebeltünk néhányat. :)

2, Szurkolókedv. Csupán szombat délelőtt voltunk kint a rendezvényen, de akkor tunyaság volt 1000-rel. Néhány buzítókezdemény hallatszott innen-onnan, de nem olyan szinten, mint ahogy azt megszokhattuk. Meccsük befejeztével pár budai szentimrés próbálkozott a hangulat fokozásával, ami talán sikerült is volna, ha nem kell rövididő után továbbállniuk.

Ó merre voltatok kedves frankás fiúk? Hol volt a szeretett dobotok? Még a drága edzőjükkel sem tudtunk találkozni, aki olyan sokat is jelentett számunkra. Ugye Orsi? :D

3, Szervezettség. Na, ezzel nem akarom én leszólni a Szent László-t. De ami igaz, az igaz. Elég nagy szétszórtság volt. Ide-oda kapkodtuk a fejünket. Soha nem tudtuk, hogy akkor most mi van. A mikrofonos emberkét meg már-már meg kellett dicsérni, ha esetleg eltalálta a nyertesek nevét, vagy a versenyeken indulók korcsoportját.

Segítődiákok? Összesen 3-mat láttam, de bennük sem vagyok biztos, hogy azok voltak. Nem akarom fényezni magunkat, de anno mi szinte egyszerre 4 helyen voltunk, képtelenség volt minket elkerülni. Nem hiába kaptam évvégén jutalomkönyvet, az alábbi szöveggel: “(…) A KIDS lebonyolításában végzett kiemelkedő munkájáért (…)” Ja! És a csodás igazgatói dicséretemről még szót sem ejtettem! :D Hihetetlen, hogy 3 éve Orsival mire voltunk képesek, csak azért, hogy a legjobb színben tűnjön fel az iskolánk. A vasútállomáson 6 órát ácsorogni... :) Na, azért Adrienn se volt semmi, a másfélnapos várakozásával. De lassan jött az a kosárlabda csapat! :D:D:D

Összességében azt mondhatom, hogy egy kicsit jobb hangulatú KIDS-re számítottam. Viszont a kupa most is véghezvitte célját, azaz a legelismertebb katolikus gimnáziumok összemérhették erejüket a sport terén. Tehát, nekem még mindig a szívem egyik kis zugában él a KIDS, és ez nem fog változni. :)

Akartam egy kisfilmet is készíteni az eseményekről, de mikor elkezdtem ollózni a kockákat, észrevettem, hogy rendkívül vérszegény az anyag, amit felvettem, így inkább hagytam a dolgot. :D

Végezetül teljes szívből gratulálok minden egyes résztvevőnek! Főleg azoknak, akik éremmel tértek haza, de akiknek nem jött össze, azok se szomorkodjanak, hiszen a KIDS közelébe kerülni már maga egy igazi élmény! :D