Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, amiért ilyen ritkán jelentkeztünk az utóbbi időben. Remélhetőleg mostantól már több és izgalmasabb írásokkal jelentkezünk majd. Az elmúlt két hónapban megpróbáltuk túlélni a vizsgaidőszak nehézségeit. Mikor kezdtünk fellélegezni, hogy most már nem jöhet semmi, akkor tudatosult bennünk, hogy a pechszériának még koránt sincs vége…
Már a tárgyfelvétel sem ment zökkenőmentesen, de ezen már meg sem lepődtünk J Aztán a kreditek számolgatásával töltöttük el minden szabad percünket, közben 8000-szer átvariáltuk az órarendünket, hogy a lehető legrosszabb legyen, majd miután sikerült ezt elérnünk, azon kellett törni az okos kis buksinkat, hogy mit vegyünk a mi drága Eni angyalunknak. Sürgetett az idő, és nekünk még nem volt egyetlen használható ötletünk sem… Aztán egyik este, mikor hazaértem, felgyulladt a lámpa J Másnap alig vártam, hogy megosszam a lányokkal az ötletem. Mint minden szülinapi és névnapi meglepetés előtt, most is nagy volt a susmusolás, de szerencsére Enikő nem sejtett semmit. A lányok délután megvették az ajándékot, és megrendelték a tortát. Sajnos én most kimaradtam a szórakozásból, mert haza kellett sietnem (pedig nagyon szerettem volna én is ott lenni). Mindig egy élmény, ha együtt megyünk vásárolni J
Úgy döntöttünk, hogy a szerdai napunkat kicsit lerövidítjük, és a három óra helyett csak egy órán veszünk részt. Így volt idő mindent előkészíteni. Anita elment a tortáért, nekünk még volt egy kis elintézni valónk, majd felmentünk a lakásba, ahol mindent lepakoltunk, becsomagoltuk az ajándékot, ( egy kősólámpát kapott tőlünk Eni ), majd lementünk a boltba… Vettünk egy kis rágcsát, és még mást is :P Aztán újra a lakás felé vettük az irányt. Útközben egy kamion majdnem beterített minket latyakkal…. Aztán ránk dudáltak, vagyis csak Mónika hitte azt, hogy nekünk szól a duda, de nem, a nagy sárga kocsi dudált rá a kicsi kékre J
Már alig bírtuk kivárni, hogy végre hazaérjenek a lányok, ugyanis Enikő és a két Réka elmentek könyvtárba.
Végre hazaértek a lányok, mikor a lépcsőházban jártak, mi őrülten rohangáltunk, mert a csizmákról és kabátokról elfelejtkeztünk, gyorsan eldugtuk, majd meggyújtottuk a gyertyákat.
Nyílik az ajtó, a szívünk a torkunkban, egyszer halljuk, hogy valami van odakint… Eni csizmájának cipzárja beragadt, és nem tudja lehúzni…. A kettes gyertyáról a kanóc leesett, és elaludt, majd az egyes is felmondta a szolgálatot, alig bírtuk visszatartani a röhögést. Végre belépett a szülinapos is a szobába, majd énekeltünk neki, és átadtuk az ajándékokat. Jött a pezsgőnyitás, amikor is úgy gondoltuk, hogy Rékára bízzuk a dolgot, tanulva az előzőekből, és ebben ő úgyis gyakorlott J A baj most sem került el minket. Szegény Réka mikor bontotta a pezsgőt, a dugó kilőtt, és sikerült a csillárt is széttörni, mindenki próbált fedezékbe vonulni, de nem voltunk elég gyorsak, és szegény Moncsinak az egyik szilánk megkarcolta a homlokát. Komolyabb baj az ijedtségen kívül nem történt szerencsére. Majd miután mindenki megnyugodott, beszélgettünk kicsit. Rékáéknak menniük kellett, Moncsival még maradtunk egy kicsit. A lányok kérleltek, hogy aludjunk náluk, de nem úgy készültünk, így mi is haza jöttünk, de nagyon jól éreztük magunkat. Megbeszéltük, hogy jövő héten szerdán újra meglátogatjuk őket, és csinálunk palacsintát, és OTT IS ALSZUNK! Még soha nem főzőcskézünk együtt, és ennek épp itt az ideje. Sok mást is terveztünk arra a napra még, úgyhogy több titkot most nem árulok el. A képek feltöltését Anitára bízzuk, természetesen csak az általunk engedélyezett képek kerülnek feltöltésre :D
Mindenkinek nagyon szép napot kívánok!
Hamarosan újra jelentkezünk!!!
Legfrissebb hozzászólások