Van egy vidéki nagyváros, amelynek egyetemére hat angyalka szállott 2006. szeptemberében. Ez a blog azért jött létre, hogy bepillantást nyerhessetek a hétköznapi életükbe.
Jocó ügynök:
Miért hiszi azt mindenki, hogy ilyen szövegekre szükség van? XD Én legalábbis úgy tudom, hogy az a... (2016.04.24. 18:50)Balázsnak! - Csajozós dumák :)
Mónikaangyal:
Jaj én drága angyalkáim!!! Nagyon szépen köszönöm nektek a meseszép ajándékot, és azt is hogy vagy... (2008.12.02. 12:02)Boldog Szülinapot Drága Moncsi !!!
King(er):
Valamelyik nap Czurkó írta ki iwiwre a következőket: " Rajtunk múlik, hogy mi a rendeltetésünk... ... (2008.11.01. 16:41)Lacihoz!
kommm:
Ez borzalmas.Miért mindig a legjobb emberek mennek el?Laci soha senkit egyetlen szóval nem volt ké... (2008.11.01. 01:06)Lacihoz!
PEPE:
4 órán át kerestünk benneteket. Nem voltatok ott. :(((((((((( (2008.10.22. 12:52)Angyali buli
A múlthét folyamán egy érdekes kérdés vetődött fel az iskolában. Vajon el fognak-e tűnni a könyvek a jövőben? Előző bejegyzésemben már kifejtettem, hogy a gyerekek egy jelentős része nem szeret olvasni és az is elképzelhető, hogy az olvasni szeretők sem könyvek segítségével bővítik ismereteiket a jövőben. A mai gyerekek életét teljesen átszövi a számítógép és az internet világa. Vannak ma olyan 4-5 éves gyerekek, akik még a nevük betűit sem ismerik, de a számítógép bekapcsolásával tökéletesen elboldogulnak. Ezért nem kizárt, hogy ők iskolás korukban sokkal szívesebben olvasgatnak a neten e-bookok segítségével, mint könyvekből. Persze a netes olvasásnak számos előnye lehet hiszen az egyes könyvek sokkal gyorsabban és könnyebben elérhetők, mintha a diákoknak könyvtárba kellene rohangálniuk. De számomra mégis rémisztő egy olyan jövőkép ahol jelentősen csökken vagy teljesen elveszik a nyomtatott könyvek szerepe. Remélem mindig lesznek olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a neten való olvasás nem adja vissza a valódi könyvolvasás élményét.(formátumát, anyagát, illatát)
Napjainkban egyre erősödik az a tendencia, hogy a gyerekek, diákok nem szeretik az olvasást. Sajnos ez a negatív hozzáállás nemcsak a kötelező olvasmányok esetében jelenik meg… Így a pedagógusokra és a szülőkre hárul az a nehéz feladat, hogy újból megismertessék a gyerekekkel az olvasás örömét. Az például cseppet sem pozitív példa, ha a gyerek azt látja, hogy otthon a polcokon dvd-k sorakoznak a könyvek helyett. És az se ha anyu és apu csak a heti magazint veszi a kezébe vagy talán még azt sem. Mostanában szokás az olvasás háttérbe szorulását teljes mértékben a médiára kenni. Én is egyetértek ebben az esetben azzal, hogy a média negatív hatással van a gyerekekre, de a szülők szerepe ebben az esetben is mérvadó… Hiszen mit várhatunk el azoktól a gyerekektől, akiknek sosem olvastak mesét elalvás előtt, inkább leültették a tv elé. Pedig már egészen fiatalon fontos lenne, hogy a gyerekek megismerkedjenek a könyvekkel mesés és képeskönyvek segítségével.
A pedagógusoknak is azon kellene munkálkodnia, hogy a gyerekek elsajátítsák az olvasás szeretetét. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az összes kötelező olvasmányt szívesen forgattam. De ezzel a diákok többsége nem így van… és visszagondolva valamilyen szinten érthető is. Az én esetemben is volt olyan olvasmány, amit szerettem, de csak pár évvel később értettem meg igazán, hogy miről szól. Itt Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című regényére gondolok. Így az a véleményem, hogy modernizálni kellene ezeket az olvasmánylistákat. Móra Ferencet vétek lenne kihagyni, de talán nem 3. osztályban kellene a gyerekeket ezen művével traktálni. A másik fontos dolog az lenne, hogy a gyerekeket hagyni kellene válogatni… legalább három könyv közül, s ügyelni kellene a fiúk és a lányok ízlése közti különbségekre is. A harmadik fontos dolog pedig az lenne, hogy az oktatásnak, a tanároknak nem szabad elzárkóznia az újításoktól! Én nem tartom nevetségesnek, hogy a Harry Potter bekerüljön a választható olvasmányok közé, de más a fiatalok körében népszerűbb olvasmányoktól sem zárkóznék el.
Egy a fontos. A gyerekek ismerjék meg az olvasás szeretetét, melynek segítségével bővül a fantáziájuk, a szókincsük és ismereteik is.
Igaz, hogy egyik bejegyzésemben azt írtam, hogy többször jelentkezünk majd, de sajnos ez nem így alakult.Ennek nem az az oka, hogy mostanában nem csinálunk közös programokat. Miután vége lett a szorgalmi időszaknak, voltunk Tapolcán, ami hatalmas élmény volt. Újra ovisoknak éreztük magunkat, legalábbis Moncsival :P Hintáztunk, mászókáztunk, megnéztük a hattyúkat...Rengeteg képet készítettünk,majd elindult mindenki hazafelé. Ani és Mónika rövid látogatást tettek nálam :) Moncsi gazdagabb lett itt egy orrpiercinggel, aminek külön van egy története,de mivel nincs túl sok időm, most inkább nem írnék többet erről. Aztán "néztünk" még egy nagyon izgalmas horrorfilmet is...Másnap jó sokáig aludtunk, kipihentük az előző hetek fáradalmait. Majd a lányok elindultak hazafelé.
Szakdolgozatleadás... Mónikának és nekem sajnos meggyűlt a bajunk vele, nem kicsit. Két hétig jártunk mindennap félórai munka elvégzése miatt az egyetemre. Két hét kellett ahhoz, hogy teljes idegbajt kapjunk, de végül sikeresen leadtuk a szakdogánkat...
Egyébként nem is mi lennénk, ha nem történne mindig valami, ami áthúzza a számításainkat... Már csak három vizsgám lenne, a legmumusabb vizsgák. Ha rágondolok reszketek :) Hőn szeretett bankom megoldotta, hogy még ennél is idegesbb legyek.. Az átutalt pénzem ugyanis 15-e óta nem ment még rá a gyűjtőszámlámra, így nem tudok vizsgára jelentkezni... Na mindegy, erre már inkább nem is mondok semmit... Szerintem még ma meglátogatom őket...
Holnap után újabb vizsga,úghogy most elköszönök, de remélem hamarosan egy összeszedettebb, és izgalmasabb sztorival jelentkezhetünk! Búcsúzóul szeretnék egy videot linkelni nektek.A Magic Dance újabb klipet forgatott 2009. február 23-án. Én elfogult vagyok :) de remélem, hogy azért nektek is tetszik majd !!! Rengeteget dolgoztunk rajta :)
2009. február 23-án két okból is nagyon szép napunk lesz. Elsősorban ekkor ünnepli legkisebb húgom a 14. szülinapját. Így szeretnék neki előre is nagyon sok és Boldog Szülinapot kívánni !!!
Másodszor pedig ekkor forgatjuk legújabb klipünket, ami sok izgalmat tartogat számunkra. Már nagyon várom!!!
Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, amiért ilyen ritkán jelentkeztünk az utóbbi időben. Remélhetőleg mostantól már több és izgalmasabb írásokkal jelentkezünk majd. Az elmúlt két hónapban megpróbáltuk túlélni a vizsgaidőszak nehézségeit. Mikor kezdtünk fellélegezni, hogy most már nem jöhet semmi, akkor tudatosult bennünk, hogy a pechszériának még koránt sincs vége…
Már a tárgyfelvétel sem ment zökkenőmentesen, de ezen már meg sem lepődtünk J Aztán a kreditek számolgatásával töltöttük el minden szabad percünket, közben 8000-szer átvariáltuk az órarendünket, hogy a lehető legrosszabb legyen, majd miután sikerült ezt elérnünk, azon kellett törni az okos kis buksinkat, hogy mit vegyünk a mi drága Eni angyalunknak. Sürgetett az idő, és nekünk még nem volt egyetlen használható ötletünk sem… Aztán egyik este, mikor hazaértem, felgyulladt a lámpa J Másnap alig vártam, hogy megosszam a lányokkal az ötletem. Mint minden szülinapi és névnapi meglepetés előtt, most is nagy volt a susmusolás, de szerencsére Enikő nem sejtett semmit. A lányok délután megvették az ajándékot, és megrendelték a tortát. Sajnos én most kimaradtam a szórakozásból, mert haza kellett sietnem (pedig nagyon szerettem volna én is ott lenni). Mindig egy élmény, ha együtt megyünk vásárolni J
Úgy döntöttünk, hogy a szerdai napunkat kicsit lerövidítjük, és a három óra helyett csak egy órán veszünk részt. Így volt idő mindent előkészíteni. Anita elment a tortáért, nekünk még volt egy kis elintézni valónk, majd felmentünk a lakásba, ahol mindent lepakoltunk, becsomagoltuk az ajándékot, ( egy kősólámpát kapott tőlünk Eni ), majd lementünk a boltba… Vettünk egy kis rágcsát, és még mást is :P Aztán újra a lakás felé vettük az irányt. Útközben egy kamion majdnem beterített minket latyakkal…. Aztán ránk dudáltak, vagyis csak Mónika hitte azt, hogy nekünk szól a duda, de nem, a nagy sárga kocsi dudált rá a kicsi kékre J
Már alig bírtuk kivárni, hogy végre hazaérjenek a lányok, ugyanis Enikő és a két Réka elmentek könyvtárba.
Végre hazaértek a lányok, mikor a lépcsőházban jártak, mi őrülten rohangáltunk, mert a csizmákról és kabátokról elfelejtkeztünk, gyorsan eldugtuk, majd meggyújtottuk a gyertyákat.
Nyílik az ajtó, a szívünk a torkunkban, egyszer halljuk, hogy valami van odakint… Eni csizmájának cipzárja beragadt, és nem tudja lehúzni…. A kettes gyertyáról a kanóc leesett, és elaludt, majd az egyes is felmondta a szolgálatot, alig bírtuk visszatartani a röhögést. Végre belépett a szülinapos is a szobába, majd énekeltünk neki, és átadtuk az ajándékokat. Jött a pezsgőnyitás, amikor is úgy gondoltuk, hogy Rékára bízzuk a dolgot, tanulva az előzőekből, és ebben ő úgyis gyakorlott J A baj most sem került el minket. Szegény Réka mikor bontotta a pezsgőt, a dugó kilőtt, és sikerült a csillárt is széttörni, mindenki próbált fedezékbe vonulni, de nem voltunk elég gyorsak, és szegény Moncsinak az egyik szilánk megkarcolta a homlokát. Komolyabb baj az ijedtségen kívül nem történt szerencsére. Majd miután mindenki megnyugodott, beszélgettünk kicsit. Rékáéknak menniük kellett, Moncsival még maradtunk egy kicsit. A lányok kérleltek, hogy aludjunk náluk, de nem úgy készültünk, így mi is haza jöttünk, de nagyon jól éreztük magunkat. Megbeszéltük, hogy jövő héten szerdán újra meglátogatjuk őket, és csinálunk palacsintát, és OTT IS ALSZUNK! Még soha nem főzőcskézünk együtt, és ennek épp itt az ideje. Sok mást is terveztünk arra a napra még, úgyhogy több titkot most nem árulok el. A képek feltöltését Anitára bízzuk, természetesen csak az általunk engedélyezett képek kerülnek feltöltésre :D
A fénymásolás, mindig egy külön sztori nálunk, nagy élmény, ezt azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom. A vizsgaidőszak kezdetével, egyre többet kellett igénybe vennünk a fénymásoló fiú szolgálatait. Többször előfordult már, hogy nem úgy fénymásoltak nekünk, ahogy azt mi kértük. Kevesebb példányban, vagy üres lapokkal növelve a lapok számát kaptuk meg a fénymásolatokat… Eddig mindig toleráltuk a dolgot, de a végtelenségig nem mehet így. Borzasztó idegesítő dolog!!!
Egyik délután, mikor elindultunk fénymásolni, azon tanakodtunk, hogy tiszta haszon a fénymásoló üzemeltetése. Gondoljatok csak bele, egy-egy alkalommal mennyi pénzt hagyunk ott… (Nem keveset) Na, de nem kanyarodok el a sztoritól. Több mint húsz oldalt fénymásoltattunk négy példányban, ez alkalommal a jogász épületben.Boldogok voltunk, hogy végre megértették, hogy hány példányra van szükségünk. Már a vonaton ültem mikor csörög a mobilom, Moncsi hívott. Beszélt Enivel is, aki felvilágosított minket, hogy pár oldal hiányzott a lapok közül. Nagyon örültünk neki!!! Másnap egyeztettük kinek mi hiányzik, és kiszedtük a dupla illetve tripla példányban másolt lapokat. Majd később pótoltuk a hiányosságokat, ezúttal a bölcsész épületben.
Következő alkalom:Ani megkért vigyem be az egyik óra jegyzeteit. Másnap mikor találkoztunk rögtön a kezébe nyomtam, nehogy nálam maradjon :P Ő elvitte lefényelni, hogy óra után vissza tudja adni nekem. Miután vége lett az óránknak, látom Anitát, majd felrobban. Gyorsan utána kellett járnunk a baj okának. A dühtől kivörösödve mutogatja a lapjaimat. Még mindig értetlenül álltunk, aztán megláttuk, hogy miért ennyire mérges. A lapokat bekapta a fénymásoló, és össze-vissza gyűrte. Volt amelyiket el is szakította. Anita ki akarta cserélni, hogy az ép példányok legyenek nálam. Én mondtam neki, hogy emiatt igazán nem kell ennyire felhúznia magát, és hagyja az egészet a fenébe, de ő csak mondta, és mondta….
Mónikának sem kellett több, rögtön indult a fénymásoló fiúhoz, hogy jól helyre tegye, de mielőtt kieresztette volna a hangját, megálltunk egy pillanatra és összeraktuk az összekevert fénymásolatokat, kiszedtük a fölösleges üres lapokat, és a dupla példányban fénymásolt oldalakat. Nem hiányzott egyetlen oldal sem, így a fiú megúszta a fejmosást.
Remélem, többször nem fordul elő, és mindannyian reméljük, hogy eljön még az az idő, amikor végre normálisan sikerül lefénymásolnunk a jegyzeteket….
Legfrissebb hozzászólások