Sziasztok kedves blogolvasók!

Hol is kezdjem............. Az angyalok számára nagyon gyorsan elrepült a nyár, ami nem volt izgalom és kalandmentes, de azt mindannyian sejtettük, hogy az igazi élmények szeptembertől várnak majd ránk, amikor is az egyetem keretein belül (vagy kívül :D) az angyalok meghódítanak mindent és mindenkit, akivel csak találkoznak...........

Amint elkezdödött az újabb félév az egyetemen, úgy gondoltuk ezt máris meg kell ünnepelnünk egy jó kis csajos filmnézéssel. A kiválasztott film a P.S. I love you volt, ami mondanom sem kell nagy sikert aratott az angyalkák körében! A kiválasztott nap pedig a szerda lett. Csak az a kérdés, hogy melyik szerda? Kitti és én ugyanis kedden msn-en már-már kétségbeesve kérdezgettük egymástól, hogy akkor most melyik szerdáról is volt szó tegnap???? Ajjjjjjj! Ez borzalmas, hiszen tegnap beszéltük meg és képtelenség hogy nem emlékszünk rá!!! A nagy kérdést végül Eni oldotta meg miután egy telefonbeszélgetés keretében leszögezték Kittivel, hogy az a szerda a holnapi szerda lesz!

A szerdai nap elég rövidre sikerült, köszönhetően annak, hogy úgy gondoltuk, az utolsó órán nem fogunk hiányozni a tanárnak és ő sem nekünk, így hát nem is mentünk be, hanem indultunk Eni és Ani albérletébe. Odaérve pár perc elteltével már bele is vágtunk volna a filmbe, hacsak a technika nem fog ki rajtunk. A laptop ugyanis valami érthetetlen okból azt akarta, hogy az egész filmet suttogó hangerővel nézzük végig. Ez így nem lesz jó, mondtuk. Ani volt a nagy műszaki szakértő, és hosszas próbálkozásai után megadta magát nekünk ez a szerkezet és végre hallhattuk is a filmet, amit aztán Eni meg is könnyezett, és kijelentette, hogy mi szívtelenek vagyunk:)) Amit persze mi nem vettünk komolyan(mert ő sem gondolta komolyan). Úgy elment az idő, hogy észre sem vettük, de hát jó társaságban mindig repül az idő:)) Kittinek és nekem lassan indulnunk kellett a vonathoz és buszhoz. Mi már korábban kiszámoltuk nagy matematikai fejtörések árán, hogy mennyi időre van szükségünk, hogy kiérjünk az állomásra! És persze, hogy nem indultunk el egy másodperccel sem korábban.....

Amikor viszont már jó 10 perce álldogáltunk a buszmegállóban, és semmiféle busz nem volt hajlandó jönni értünk, kezdtünk kétségbe esni, hiszen Kittinek volt még 20 perce hogy kiérjen a vonathoz, ami abban a helyzetben lehetetlennek tűnt! MOST MIT CSINÁLJUNK?-néztünk egymásra tanácstalanul. Úgy döntöttünk, hogy elindulunk a következő buszmegálló felé, hátha ott hamarabb jön a busz. Egy hatalmas nagy zebrán kellett átkelnünk, aminek kb az 1/3-ánál járva azt vettük észre, hogy piros a lámpa!! Úristen, néztünk ismét egymásra, itt állunk egy órási kereszteződés kellős közepén, és másodperceken belül legalább 5 irányból fognak jönni a kocsik. Valami isteni szikra hatására:))) úgy döntöttünk, hogy FUTUNK!!!!!! És átértünk egy darabban az út túloldalára. El sem hiszem, hogy velünk mindig történnie kell valaminek, nincs olyan hét, hogy ne alkotnánk valamit akaratunkon kívül. Szóval odaértünk a megállóba, és láss csodát jött egy busz, ami mellesleg az előző megállóban is megállt, tehát feleslegesen tettük ki magunkat életveszélynek és ilyen szörnyű izgalmaknak, de hát legalább nem unatkoztunk!:)) Ahogy üldögélünk a buszon, kezdett tudatosodni bennünk hogy ha csak nem történik valami csoda, akkor Kitti nem fogja elérni a vonatot!!! Aztán mit látunk meg?????? Mögöttünk jön a 31-es busz, ami kimegy egyenesen a vasútállomásra. Mondom Kittinek, hogy figyelj csak, a következő megállóban gyorsan leszállsz itt a hátsó ajtón, és átszállsz a 31-esre! Azt mondja nekem Kitti: "De biztos menni fog? Nem fog becsukódni előttem az ajtó?" Megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, menni fog, pedig én sem voltam biztos benne, hogy jó ötlet dehát csak így volt esélye elérni a vonatot! És végül is jó ötlet volt, mert sikerült kiérnie még időben az állomásra, és így mindketten hazajutottunk fáradtan, de épségben és egyáltalán nem izgalommentesen! :)) Másnap aztán volt mit mesélnünk Aninak és Eninek, akik természetesen nagyon jól szórakoztak a mi kis akciónkon, amin így utólag már mi is nevetünk. Szóval ismét nem hazudtoltuk meg önmagunkat, és azt hiszem ez az félév is bővelkedni fog az ilyen és ehhez hasonló élményekben, izgalmakban, amit természetesen megosztunk majd veletek! :)

Addig is vigyázzatok magatokra (főleg a zebrákon! :D)!