Sokszor találkozom a kérdéssel, hogy: Te sosem izgulsz mikor a színpadon állsz? Mit érzel olyankor? Nem félsz?
A válasz egyszerű. Természetesen félek, izgulok, lámpalázam van, sőt attól félek a legjobban, hogy elfelejtem a szövegem... Remeg kezem lábam :) Csak, hogy ti is lássátok, milyen érzések kavarognak bennem egy fellépés előtt, megosztom veletek legfrissebb élményeimet. Hogyan tellik egy szombati napom ? Lássuk.....
Nem tudom miért, de a mostani fellépést valamilyen oknál fogva jobban vártam, mint eddig bármelyiket. Éppen ezért, miután megtudtam, hogy megyünk, rögtön elkezdtem tervezgetni a hetemet, hogy melyik nap mit fogok csinálni. Hétfőn még csak gondolatban kezdtem neki a munkálataimnak.
Végre szombat... Délelőtt mindent elkellett készítenem az estére. Minden a terv szerint haladt, csak egy picit voltunk csúszásban. Anyukám befestette a hajamat, ez elég hosszadalmas meló önmagában is, de mivel nyár van úgy gondoltuk, hogy újra lázadunk, és pink tincseket teszünk a szőke a hajamba. Szóval ez még plusz húsz percet vett igénybe. Így nem értünk oda időben a szülinapibulira , de sebaj, a hajam jó lett :D Ez volt a lényeg. Nem tölthettünk el sok időt Gáboréknál, felköszöntöttük a szülinapost, beszélgettünk egy keveset, és eközben rájöttünk, hogy még egyszer sem látott engem színpadon az én drága Gábor barátom. Úgy volt, hogy este eljön megnézni, de sajnos nem így alakult a helyzet. Gábor a zenésztársam, közben telefonon érdeklődött, hogy, hogy vagyok, van e még hangom, nincs e gipszben valamelyik testrészem. Nagyon ismer már ez a fiú:P Képes vagyok az utolsó pillanatban kárt tenni önmagamban... Hazaérve, már éreztem azt a bizsergést a gyomromban, ami fellépések előtt jelentkezik mindig, aztán ahogy közeledett a hét óra már a szívem is a torkomban dobogott.
Végre Regécen..... Hatalmas embertömeg, ez már egy jó jel volt, kezdtem kicsit megnyugodni. Az utcán sétálva kisgyerekek integettek, és odaszaladtak hozzánk, ez nagyon jól esett. Szokásunkhoz híven, barátnőmmel, Gábor menyasszonyával megérkezésünk után rögtön illemhelyet kerestünk, ami persze a közelben nem volt. Illetve volt egy mobil WC pár méterre a színpadtól... Amit inkább nem részleteznék... Úgy döntöttünk, hogy feltérképezzük a környéket hátha találunk valahol egy megfelelőt... Kezdésig még volt 15 percünk. Mivel nem volt túl bíztató a helyzet, úgy döntöttünk keresünk valami eldugott kis helyet. Már majdnem odaértünk a kiszemelt bokrocskához, ami több szempontból sem volt túl jó ötlet :) Ugyanis szembe találkoztunk két férfivel, és még házak is voltak arrafelé... Az úriemberek tanácsára tovább mentünk. Mondanom sem kell, hogy Regéc elég dimbes-dombos övezet, és nem éppen a túrabakancsomban mentem a fellépésre :P Kispatakon átcsörtetve....... Bokám kitörését kockáztatva tíz perces séta után megkönnyebülve indultunk visszafelé. Ekkor pillantottam rá csodás órámra, és felkiáltottam : Lányok öt perc múlva kezdés!!!!! Gyorsan trappolunk vissza, ekkor látjuk Gábor még nyugodtan beszélget, előttünk még tombolahúzás volt, így nem is kellett volna annyira sietnünk.
Showtime !!!!!! Vágy című dalunk elején van egy pici intro, amikor is a két táncoslány már fent van a színpadon, és utánuk elindulok én is amint az én részem jön, ekkor az áram elmegy... Ilyen még nem volt. Mondtam is Gábornak, hogy ettől jobban már égni nem nagyon lehet :D Semmi gond, minden a helyén volt, kezdés újra.... Az első számot sikeresen végig énekeltük. A közönség tombol. Eszméletlen hangulat volt :) Második számunkat is elkezdtük, és mikor az utolsó refrénhez értünk, a technika ördöge ismét közbe szólt, újra elment az áram. Az emberek zúgolódtak a hagosító srácra, hogy jó lenne ha valamit csinálna. Már attól féltem, hogy megtámadják szegényt, így folytatni kezdtem a dalt mikrofon nélkül, zene nélkül, amikor síri csönd lett, és mindenki rám figyelt. Hatalmas tapsot kaptam, ami szintén erőt adott, így felbátorodva, összehaverkodtam pár kissráccal, és kislánnyal, akik idő közben feljöttek hozzánk a színpadra énekelni. Nagyon édesek voltak, és kívülről tudták a dalszövegeket, még az újabbakat is. ( Egész műsorunk alatt ez a kedvenc részem ). Miután végig ment a műsor bakik nélkül, visszatapsoltak minket, így még egy dalt énekeltünk. Aztán a színpad lépcsőjén letámadtak minket és rengeteg autogramot osztottunk ki. Egy hatalmas élmény volt ez a fellépés. Készültek képek is, amit ha sikerül elkérnem akkor prezentálok nektek :)
Igaz, nem először állok ki az emberek elé, de mégis ugyanúgy izgulok, mintha először tenném. Remélem ez az érzés sosem fog elmúlni, és mindig érezni fogom, akárhányszor kiállok és énekelni kezdek. Az pedig külön boldogság számomra, hogy látom az emberek arcán, hogy tetszik amit csinálok, a picikről nem is beszélve, akik olyan csodálattal tudnak figyelni ránk...Egyszerűen imádnivalóak :) Ha a színpadon állok, megszűnik minden, még a fájdalmat sem érzem, ezt bizonyítja, a herencsényi és mérai fellépés is, igaz csajok? :D Akkor, abban a félórában csak azokért az emberekért élünk akik kíváncsiak ránk és értük képesek vagyunk kihozni magunkból a maximumot, vagy picivel többet is. Nem számít ha vasárnap nincs hangunk, csak szombaton mindenki érezze jól magát, és szép emlékekkel térjen haza :)
Legfrissebb hozzászólások