Hölgyeim és Uraim! A 2008-as labdarúgó Európa Bajnokságot Spanyolország nyerte!
Gratulálunk nekik! :)
Mikor Németország megverte Portugáliát, a kedvem is elment a focitól. Nem néztem tovább az EB-t (bevágtam a durcit :P). Viszont, minden fájdalmam ellenére a döntőt nem hagyhattam ki.
Elérkezett a nap. Németország vagy Spanyolország? Spanyolország vagy Németország? Ez volt a kérdés. Egy kontinens várta az eredményt lélegzet visszafojtva.
Nekem Tamásék társaságában volt szerencsém végignézni ezt az emlékezetes meccset. Minden volt, ami kellett: rengeteg sör (természetesen csak a fiúknak :P), rágcsálnivalók, zajkeltőeszközök, zászlók, és egy rakás sportra éhes fiatal. Kicsit úgy éreztem magam, mintha Spanyolország és Németország közzé szorultam volna, hiszen kitűnő példát láthattunk arra, hogy, hogyan oszlik pontosan kétfelé egy egyébként tökéletes egységet alkotó barátitársaság csak azért, mert nem ugyanannak a csapatnak szurkol mindenki. Vandával, mint két független sziget, ücsörögtünk és az aktuális mezszínekről folytattunk aktív eszmecserét. :D
Ahogy a két csapat keményen küzdött egymással, úgy piszkálódtak Tomiék Gabiékkel, és fordítva. Na, ezért nem szeretek nagytársasággal meccset nézni, mert úgysem a gyepen történő események foglalnak le. :D
Fernando Torres a 33. percben meghozta a spanyolok vezetését, amin a németek már nem tudtak változtatni. Miután lefújták a mérkőzést, és végignéztük, hogyan veszik át a megérdemelt érmeket a játékosok, a dobbal rendelkező félbarátitársaság eufórikus állapotba került, s elindult az utcára ünnepelni. A másik fél pedig olyannyira lehangolódott, hogy úgy döntött, most bulizni kell, így csatlakott az “ellenséghez”. Egységben az erő! :D
Ez a poszt sem az EB döntőről szólt konkrétan, de remélem, elnézitek nekem. :)
Vége!
Legfrissebb hozzászólások