Kedves Mindenki !

Mint ahogy megígértem, íme a beszámolóm, melyet a Nagytalálkozóról ígértem.

Hol is kezdhetném?! Mint minden fellépés előtt, most is nagy izgalommal készülődtem erre a napra. Mégis csalódnom kellett. Azt hittem, hogy mivel nagy találkozóról van szó, többen megtisztelik az iskolát azzal, hogy jelenlétükkel emelik a nap fényét. A jelenlegi és volt diákok színvonalas műsorral készültek, amelyet a délelőtt folyamán az iskola aulájában meg lehetett tekinteni.

Általában nagyon jó hangulatban szoktak a Váci-Gálák zajlani. Mindig szerettem énekelni ezeken a rendezvényeken. Ez alkalommal Kovács Kati : Úgy szeretném meghálálni című dalára esett a választásom. Igyekszem mindig olyan dalt választani, hogy az idősebb korosztály számára is élvezhető legyen. Minden gála előtt lehetőségünk volt arra, hogy egy főpróbát tartsunk, ahol kipróbáljuk, hogy minden működik, nehogy a műsor kellős közepén legyen valami baki. Nos, ez most elmaradt, és megtörtént aminek nem kellett volna.  Miért ne én lettem volna az akivel a technika ördöge tréfát űz. Felkonferálnak (ilyen szépen még soha nem konferáltak fel, ez nagyon jól esett), kiállok, ránézek a fiúkra akik hangosítottak, aztán kínos csönd. Nézem, hogy mi történhetett, roppant kellemetlen volt... Oda hívnak, és megkérdezik, hogy biztos jó cd-t adtam e oda, mert azon nincs semmi. Aztán kiderült, hogy mégis rajta van a dal, csak nem ismerte fel a projector, így a laptopon indították el. Körülbelül három perces csönd után végre elkezdhettem. Nagyon ideges voltam, úgy éreztem ettől rosszabb még sosem voltam. A hangosítás sem volt az igazi, ez is nehezítette a dolgomat, én mégis mosolyogtam. Mikor befejeztem nagy tapsot kaptam. A közönség egy része (gondolom rég nem látott osztálytársak) a műsor alatt végig beszélgetett. Kérdezem én ilyenkor, hogy akit nem érdekel az előadás, az miért ül be? Nem volt kötelező, senkit sem szögeztek oda a székhez. Azt hiszem az összes szereplő nevében mondhatom, hogy nagyon zavaró volt. Én nagyon levoltam törve, hogy ezt kellett látnom. Viszont az nagyon jó érzés volt, mikor a volt kémia tanárom, Bondár tanár úr felállt a közönség soraiból és oda jött hozzám. Gratulált, és azt mondta, hogy ne szomorkodjak, mert ilyen fantasztikus előadást az ott eltöltött négy évem alatt nem látott tőlem. Mindig nagyon tetszett neki az amit csinálok a színpadon. Szavai még mindig a fülemben csengnek: " Gyönyörű hangod van, látszik, hogy foglalkozol vele, köszönöm neked, hogy énekeltél most nekünk." Kedvem lett volna megölelni. :) Természetesen volt osztályfőnököm is gratulált, és a hallgatóság között felfedeztem volt tanáraim örömtől ragyogó tekintetét. Ők voltak azok, akikben nem kellett csalódnom, hiszen mindig is értünk éltek!!!  Volt osztályfőnököm is megjegyezte mennyire rossz a közönség. Most már nem idegesítem magam emiatt.  Ami még pozitívum volt számomra, hogy rajz tanárunk kiállítást csinált a diákok munkáiból és amint nézegettem őket meglepetésemre, felfedeztem a csodálatosabbnál csodálatosabb rajzok között a saját alkotásaimat is. :)

És még annyit , hogy imádom a Váciban dolgozó takarító néniket!!!!!!!! A szívüket is odadanák, ha tehetnék :D

Ha jól tudom, a helyi tv rögzíti a nap fontosabb eseményeit, így a délelőtti fellépés is látható lesz majd. Igyekszem megszerezni, és feltölteni, illetve képet is :)