Azt hiszed, egy megszokott keddi napra ébredsz? El kell keserítselek, ha velünk találkozol, akkor biztosan nem :) Reggel tíz óra, kezdődik a számunkra csodálatos tesi óra. De egyáltalán nem biztos, hogy te is pozitív élményekkel távozol majd amikor Szabó tanár úr megfújja sípját.

(Azt hittük, hogy kezdjük elsajátítani az asztalitenisz minden pici fortélyát, de gyorsan felébredtünk. Az asztalállítás már profi módon megy nekünk, viszont a játék... Az hagy némi kívánnivalót maga után. A lányok már négy illetve három féléve űzik ezt a sportot, én ebben a félévben csatlakoztam a társasághoz, mivel túl unalmasnak találtam az aerobic órákat. :P Az eddigi óráink is eseménydúsak voltak, de a mostani... )

Az angyalok belépnek a terembe Szabó tanár úr kíséretében.  Csak semmi feltünéskeltés... Ez jár a lányok fejében. Ebben a pillanatban minden szem rájuk szegeződik. Nem értik miért?.. Örömmel nyugtázták, hogy elég sokan vannak a teremben, így nem kell két asztalt állítani, mint általában (az első aszatlokon ugyanis bajnokságot szoktak rendezni). Az asztal felállítása után kezdődhetett a játék. Ekkor viszont valami történt a labdával, vagy az ütőkkel?! Nem tudták az anygalok sem, mi történhetett. Egyszerűen megvadultak, kezelhetetlené váltak az ütések. Egyszerre három asztalon játszottak. A szomszédos asztalnál lévő fiúknak is bejött a lányok stílusa, és kezdét utánozni az angyalok mozdulatait. A lányok teljesen megfertőzték a körülöttük lévő embereket. Tanár úr csak sóhajtozott mikor a lányok közelébe ért,  ez általában így szokott lenniés valami kisérő szöveggel kommentálja a dolgokat, de most inkább egy szót sem szólt. A szomszéd srác viszont nem tudta megállni szó nélkül. Azt mondta kezdi veszélyben érezni az életét. De pánikra semmi ok, már nem volt sok hátra az órából. A labdák hol magasan , hol alacsonyan szálltak, a háló fölött és az asztal alatt. Mindegy volt már, csak lenne vége az órának. Csak ezen kattogot mindenki agyacskája. Egyszercsak felhangzott a fülüknek gyönyörű síp szó, és vége lett ennek a fergeteges ping pong órának! A lányok fájó búcsút vettek a teremtől és Tanár úrtól :) Réka angyal elvált a többi lánytól. Ani Moncsi, és Kitti  elindultak a szabadba, ahol gyönyörűen sütött a nap, igazi angyali lógós idő volt. Egy közeli padra leheveredve a legapróbb dolgok is feltüntek a lányoknak, például, hogy mennyi fiú hord csíkos felsőt, /egyszerre négy pasi jött ki a kondiból akin csíkos póló volt/ és ezután a felfedezés után már csak ezen akadt meg a szemük, akár merre néztek csak a csíkos felsőket keresték. Idén nagy divat a csíkos, ezt azt hiszem leszögezhetjük... - Jegyezte meg Ani angyal :). Fagyizni is akartak a lányok, de az egyetem területén egyetlen hely sincs ahol ezt megtehették volna. Az idő gyorsan elrepült, így elbúcsúztak. Mónika és Kitti együtt folytatták útjukat. Szélsebesen repültek hőn szeretett könyvtáruk felé, ahol a biztonsági őr mindig olyan szépen köszönti őket. Ekkor még nem mertek arra gondolni, hogy mi lesz, ha végeztek a keresgéléssel, és elindulnak hazafelé. A könyvtár ajtaján kilépve látják a lányok, hogy zuhog az eső. Nem tudták mit csináljanak, várjanak, vagy szaladjanak a buszmegállóig. A futás mellett döntöttek. Esernyő természetesen nem volt náluk így gyorsnak kellett lenniük. Kitti, hogy védje magát, feláldozta a cuki cicás mappáját, amit annyira szeretett, de legalább a haja nem lett vizes. Amilyen gyorsan jött a vihar, olyan gyorsan el is ment. Így mire Mónika a Búza térre ért, már el is állt az eső. Kitti nem volt ilyen szerencsés, őt ugyanis mégegyszer elkapta az eső... Így ért véget a lányok keddi napja.....