Kedves barátnőmmel, Sebők Csillával már igencsak régóta tervezzük, hogy visszatérünk szeretett ex-gimnáziumunkba, s ma végre erre is sort tudtunk keríteni.

Gyalogszerrel nagyon régen voltam Nyíregyházán. A Józsavárosban pedig közel egy éve nem is jártam. Így nagyon meglepődtem a hatalmas változáson, amit tapasztaltam. Az, én időmben még lepukkant városrész, mára igazán modern, XXI. századi köntösbe bújt, és tagadhatatlanul megyeszékhelyünk egyik gyöngyszemévé vált.

A suliba még be sem tettük a lábunkat, de máris kedves ismerőssel találkoztunk Pista bácsi személyében, aki rövidke beszélgetés után átadott minket Szemere tanárnőnek. Ex-fizikatanárunkkal igencsak eltöltöttük az időt, amit az is igazol, hogy órájára 15 perces késéssel jutott be. S ekkor végre mi is beléphettünk a bűvös bejárati ajtón, aminek jellegzetes hangja idegen füleknek zavaró lehet, viszont számunkra igazi dallamként szól. :) Gyula bácsi nagyöleléssel köszöntött minket a portán, aztán elindultunk végiglátogatni a suli minden kis szeg-zugát, és üdvözölni barátainkat, ex-tanárainkat. Jó volt találkozni mindenkivel. Zellerik Ági regélt nekünk pici unokahúgáról. Megállapíthattuk, hogy Atya hahotázása semmit sem változott. Magdi nővér puszija most is szeretetet árasztott. Bartókné tanárnő mesélt nekünk arról, hogy újra iskolapadba ült. Erzsike néni sem volt képes elmenni mellettünk szó nélkül. Természetesen érdeklődött kedves barátja felől is, akiről viszont én sem tudok sokat. (Sanyi! Jelentkezz! :D) Hornyákné és Tamás Éva tanárnők is beiktattak rohanással múló szünetükbe egy pár percet, hogy érdeklődjenek hogylétünk felől. Drága Németh Ágink pedig nemcsak rendkívül jól sikerült érettségi képét adta át nekem, hanem hivatalosan meghívott május 3-ai ballagására. Még szép, hogy elmegyek! :) Nem hagyhatom ki Dömit sem a felsorolásból, hiszen nélküle nem Szent Imre a Szent Imre. Éljen Bogdány! :)

Mindenkivel találkoztunk, aki számít. Egyvalakit azonban még nem említettem meg. Ő pedig az én drága Ofőm! Nagy Katalin tanárnővel hosszú ideig elkerültük egymást, viszont mikor sikerült összefutnunk, végigbeszéltük az egész abc-t. Jó volt újra látni. Konkrétan nem mondta ki, de én bizony kivettem a szavaiból, hogy a mostani osztálya megsem közelít minket. Hiába “Ilyen osztály még nem volt, és már nem is lesz!”. :)

A Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégiumban (mostmár általános iskola is, de ez valahogy nem jön a nyelvemre) eltöltött pár óra szép emlékeket hívott elő bennem. Jó azért néha visszalátogatni. Nagyon szerettem idejárni. De akkoriban. Úgy érzem, hogy mostanra annyit változott a suli, a légkör, hogy nem érezném ugyanolyan jól magam, mint annakidején. Változnak az idők. Ez van.

Búcsuzóul váltottunk még pár szót Gyula bácsival, hiszen ő a kezdet és a vég. Hallgattunk tőle egy kis monológot az egyetemiidőkről. Ja, igen! Azt nem is mondom, hogy ő is a Miskolci Egyetem jeles diákja volt. És ismeretségünk alatt számtalanszól mesélt nekem bulis, kolis élményeiről. Hiába, a mi egyetemünk központjában mindigis a jó társaságiélet állt, amin rőpke 30-40 év mitsem változtatott.

Fájó szívvel kiléptünk az iskola kapuján, majd a város központja felé vettük az irányt. Útközben természetesen mindent, és mindenkit kibeszéltünk, ahogyan azt kell. Régen találkoztunk, na! :)

Pár nappal ezelőtt nyílt meg egy hatalmas üzletház városunkban, a Korzó. Eddig még nem volt hozzá szerencsém, de ezuttal közelebbről is szemügyre vehettem. Igazán szépen kivitelezett épület, s joggal feltételezhetjük azt is, hogy átveszi a városszívétől kijebbeső Nyírpláza szerepét. A új szökőkutak, csobogók kellemes hangulatot adnak a környéknek. A Kossutk-tér megszokott embertömege pedig inkább a mélyparkolókkal ellátott épület felé terjeszkedik.

Kellemes, 20 fokos időben sétálgattunk Csillával. Finom fagyit is ettünk, ami ha lehet még nyáriasabb hangulatot adott nekünk. Később Dömi is megérkezett, aki szerencsésen lekésett egy nyelvvizsgaidőpontot, de sebaj. Nem mindegy, hogy 2 héttel későbbi időpont fog állni azon a papíroson? :) Lassacskán eltelt az idő. Csillámat elkisértem a buszhoz, ahol pici Bettikémmel is találkoztam. Szegénykém meggyötörve várta a szép sárga tömegközlekedési-eszközt, de a tudat, hogy velem találkozott, azonnal jobb kedvre derítette. :) Összegezve: egy nagyon jó napom volt. Nyugis, az átlagtól kicsit csendesebb, de nagyon jó. Amit mindenképp meg kell majd ismételni! :)