Egy kicsit korábban kezdeném a történetet, mint a jeles nappal, ha nem bánjátok. Bizonyára olvastátok, hogy hétvégén ellátogattak hozzám az Angyalok, hiszen két helyen is felléptünk. Amikor szombaton reggel elindultam a Lányok elé, a vonatajtó rácsapódott a bal kezemre. Csillagokat láttam, de csak arra gondoltam, hogy majd elmúlik máskor is zártam már oda a kezem. Ahogy Miskolc felé közeledtem a fájdalom csak nem akart szünni. Egyre jobban fájt, és elkezdett dagadni. Mire haza értünk egész szép színekben játszott az ujjam. Anyukám rögtön kezelésbe vett, bekötötte és jegelni kezdtük, hogy a fellépésre javuljon a helyzet. Mondanom sem kell, hogy estére még jobban fájt a kezem... Az angyalok úgy vigyáztak rám, mint egy hímes tojásra :) Nem úsztam meg orvos nélkül a dolgot. Sikeresen eltörtem az ujjam, így huszadik szülinapomra megleptem magam egy csinos sínnel. Kedden reggel kicsit nehezen ment a készülődés, az izgalomtól nem sokat aludtam, fáradt is voltam, és fél kézzel sminkelni és öltözködni sem egyszerű. Tökélyre fejlesztettem az egy kéz - egy ujj használatát. :) Nyolc órára bent voltam Miskolcon, ahol megvártam Anit, aztán elindultunk bérletet venni, megjegyzem az sem volt túl egyszerű, de Ani segített :) / Tisztára úgy érzem most magam, mint egy öt éves, akinek semmit nem engednek csinálni, nehogy baja essen... / Ezután indultunk a Centrumhoz, ahol  Moncsival találkoztunk, és együtt  indultunk a  Sportcsarnokhoz. A buszon ülve azt vettem észre,hogy a kíváncsi szemek már megint ránk szegeződtek. "Vajon mi történhetett a kezével?" Gondolom valami ilyesmi járhatott az emberek fejében, mert azt nem említettem meg, hogy a középső ujjam van sínben :P

Balesetmentesen sikerült célba érnünk!!! A Népkertnél itt-ott néhány ember lézengett, mintha senki nem találná a helyét. Olyan bizonytalannak tűnt mindenki. Egyszer odalépett hozzánk egy anyuka a lányával, hogy megkérdezze, biztosan itt lesz e a meghallgatás, ugyanis a Sportcsarnokban semmiről nem tudtak. Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog, de vártunk hátha valaki többet tud mint mi. Egyre több ember gyülekezett a téren, így kezdtünk kicsit megnyugodni, hogy akkor még sem vagyunk rossz helyen. Az idő egyre csak telt, egyre melegebb lett... A Megasztár csapatából egyetlen ember sem volt még a közelben sem. Aztán tizenegy óra előtt néhány perccel megpillantott Ani angyal egy nagy kék buszt. Elkezdtünk találgatni, hogy vajon az a "megás" busz vagy sem?! Gyorsan elvetettük ezt a gondoltatot, aztán kiderült, hogy mégis azt láttuk. Megpillantottunk egy embert fekete hosszú ujjú ingben, homokszínű halásznadrágban, és szalmakalapban. Ani erre megszólal:

- Ki az a nemnormális, aki ilyen időben fekete hosszú ujjú ingben jön?

És ekkor fordult felénk ez a férfi, aki nem volt más, mint Tilla :)

Megkezdték a regisztrációs asztalok fölállítását, aztán kígyózó sorban álltunk a tűző napon, hogy végre kitölthessük a regisztrációs lapot, és sorra kerüljünk. Ez a megasztár sok mindenben különbözik majd az eddigiektől. Hiszen eddig a válogatások úgy zajlottak, hogy a jelentkezőket a zsűritagok hallgatták meg, most viszont énektanárok előtt kellett szerepelnünk. A produkciókat rögzítették, amit a zsűritagok az elkövetkező két-három napban értékelnek, és telefonon értesítenek minket, ha sikerült. Na, de ne szaladjunk ennyire előre... :) Miközben a sorban álltunk és vártunk, egy 13 éves kissrác állt előttem aki eléggé közvetlen volt (és kameraérzékeny), beszélgetni kezdtünk. Aztán már azt vettem észre, hogy az anyukája is ott termett, (akiről utólag kiderült, hogy nagy "Megasztár fun", az összes adást fölvette, és mindent tudott a műsorról.) és csak beszélnek és beszélnek nekem. A legnagyobb beszólás az volt, amikor elővettem a dalszövegeket, hogy újra átolvassam, és a fiú megkérdezte, hogy van e számítógépem. Erre mondtam, hogy:

-Igen van :)

- És interneted is van?

- Az is van. ( Sűrűn mosolyogtam, és nem értettem miért kérdez tőlem ilyeneket?!)

- És a Google-t ismered?

- Természetesen :)

- Na akkor beírod a keresőbe,hogy zeneszöveg, és ott kidobja azt a szöveget ami neked kell.

- Igen tisztában vagyok vele :) Hogy ilyet is lehet... :)

- Akkor miért kézzel van írva a szöveg?

- Mert kifogyott a patronom, és nem tudtam kinyomtatni. :P

Ekkor már teljesen kész voltam. A lányok is kezdtek eltűnni mellőlem, aztán ott mutogatok nekik, hogy jöjjenek már vissza, mert ha nem akkor én is kiállok :) Közben Tilla folyamatosan interjúkat csinált az emberekkel,megénekeltette őket... Egy óra után sikerült kitöltenem a lapot, amivel ismét sorba kellett állnom, hogy végre énekelhessek. A lányok már leültek, és úgy izgultak tovább. Kezdett egyre jobb színünk lenni... Annyira féltem, hogy elfelejtem a dalszöveget, semmit sem szerettem volna már jobban,minthogy túl legyek rajta. A rendőr bácsik felügyeltek a sorrend betartására. Eléggé meggyötört arcot vághattam, mert az ujjam is fájt, a vállamról nem is beszélve... Jól leégtünk, igaz csajok? :) Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a bácsi engem küldött a tanárok elé :) Nem vagyok teljesen biztos benne, de ha a megérzésem nem csal, akkor az asztalnál jelen volt a Geg együttes egyik tagja, akiről tudni kell, hogy énektanár. Három dalt lehetett fölírni a lapra, amiről kiválasztotta Katinka: Bárcsak lennék című dalát. Az arcán úgy vettem észre tetszett neki, de ez még semmit sem jelent. Örülnék ha az elkövetkező napokban megcsörrenne a telefonom, hogy mehetek a zsűri elé is énekelni. A zsűritagok kilétét nagy titok övezi, bár sejteni lehet, hogy tényleg változik a felállás, hiszen a válogatáson jelen volt egy régi megasztáros, Caramel, akit nagyon gyorsan le is támadott néhány ember :), valamint a Hooligans-es Csipa, akit egy húsz perc után már sehol nem lehetett látni. Fölmerült a kérdés közöttünk, hogy ha mégsem változtatnának a zsűrin, akkor Csipa miért volt itt? De ezzel még ráérünk foglalkozni, hiszen most az számít, hogy mennyire tetszett a produkcióm :) Pár nap múlva többet tudunk majd, akkor írok megint :) Bár, szerintem a kiértékelés sem két - három napig fog tartani, hiszen most egész héten folynak a meghallgatások...

Mindenesetre egy hatalmas élmény volt a 20. szülinapom. A lányok szerint ez egy jel volt, nem tudom, talán... Képeket is láthattok a nap eseményeiről, hiszen Ani angyal rengeteg képet készített mindenegyes pillanatról !!! :) Szeretném megköszönni, hogy izgultatok értem, és kíváncsiak vagytok a fejleményekre :) Nagyon hálás vagyok nektek ezért, el sem hiszitek mennyi erőt ad ez nekem :)

Ha valami hibát vétettem nézzétek el, mert most nem 100 % - os a kezem és beletelt pár órába a post megírása :)