Az angyalok fele (Mónika, Kitti és szerény személyem) tegnap újabb csodás élményekkel lehetett gazdagabb a Miskolci Egyetem néven futó, elismert intézménynek hála. Ha némi cinizmust észleltetek az előző mondatomban, akkor elértem célomat.

Picikét lehangolva indultunk hazafelé. De ekkor jött az isteni segítség! Mert az égben sem díjazzák, ha az angyalkáknak rossz kedvük van. :)

Kitti lekéste a vonatát. Végre volt ok arra, hogy lógjuk egyet a városban céltalanul! :D Hiszen nem hagyhattuk egyedül pacsirtánkat a nagy, gonosz, ismeretlen Miskolcon.

2 éve járok egyetemre, de még egyszer sem voltam a Hősök terén, csupán a 22-esből pislogtam ki a helyre, s néztem irigykedve az ott ücsörgő fiatalokat. De tegnap végre én is ott ülhettem az egyik padon. Igen, egyik életcélomat elértem! :D

Természetesen angyali voltunkat most sem hazugtoltuk meg. Mint az óvodások, azonnal fel kellett mérnünk a csobogók vízhőmérsékletét. :)

Az ott töltött órákon át, ahogy azt megszokhatták tőlünk, mindent és mindenkit végig beszéltünk. Csak csiripeltünk, és csiripeltünk, és csiripeltünk… Na meg élveztük a napocska jóságos hatásait. Kitti szeme fel is töltődött vele. :D :D :D S újra angyali kedvünk lett. Ez van. Ilyen hatással vagyunk egymásra. :)

Szegény járókelők! Mindenkiről volt valami véleményünk. Kb. 10 pici baba elrablását terveztük meg. /De, ha olyan kis gyomroznivalók voltak. :)/ Néztük a frissen érett ifjúságot. Kritizáltunk néhány bikinire vetkőző leánykát. /Kedves férfiolvasóink! Nem, nem készítettünk róluk képeket. :)/ Szóval, minden úgy ment, mint általában.

Gyorsan eltelt az idő. Indultak lassacskán a tömegközlekedési eszközeink. :( Moncsi fájószívvel rakott fel minket a villamosra. Óóóó az a csoport… /Igaz, Kitti? :D/ S a Tiszain már a maradék két angyalka is elvált.

Röviden és tömören: JÓ VOLT A TEGNAP!!!