Nóri kért egy bejegyzést. És már itt is van a poszt. :)

De kezdjük az előzményekkel. Körülbelül egy hónappal ezelőtt szörnyű autóbalesetet szenvedett négy közeli barátunk. A srácok egy bizonyos „pestibulira” igyekezve az M1-es autópályán két másik gépjárművel ütköztek. A szerencsétlenség okozója egy kamionos volt, aki egyszerűen elaludt a volán mögött. Neki történetesen semmi baja nem esett. Barátaink viszont közel sem voltak ilyen szerencsések. A két könnyebben sérült fiú agyrázkódással, és 13 csonttöréssel „megúszta” a balesetet. A másik kettőért azonban hosszú hetekig kellett aggódnunk. Ádám (ő vezette az autót) súlyos koponyasérülést szenvedett, és közel 8 órás műtéten esett át. Sokáig csak azt tudtuk, hogy az operáció sikeres volt, viszont a maradandó károsodás lehetősége mindvégig benne volt a pakliban. Mostanra mondhatjuk ki (bár még mindig kicsit félve), hogy a maximális felépülése szinte teljesen biztos. A másik srác, Bence. Őt mesterségesen kellett lélegeztetni egészen e hét szerdáig, amikortól is úgy gondolta a mi drágánk, hogy eleget pihent, nem akarja a kórház áramfogyasztását tovább növelni, átveszi a gép feladatát. :) Fárasztó, nehéz heteken vagyunk túl, de azt hiszem, most már FELLÉLEGEZHETÜNK! Lassacskán kedvenc bortermesztőnk újra szokásos bolond állapotába kerül, helyes modellünk átadhatja magát a kondizás örömének, a két súlyosabb sérültünknek pedig friss, csajozós dumával bővül a repertoárja. Végezetül kedvenc reklámjukkal kívánok minden jót nekik: