Kedves Blogolvasók !

A mai nap folyamán több érdekesség is törtrént Miskolc két angyalkájával (Mónikával és velem). Legelső meglepő esemény az volt, mikor az Egyetemre beérve megpillantottuk a működő szökőkutat. Ez olyan nagy boldogsággal töltötte el a szívünket, hogy rögtön lehuppantunk a szélére. Nem volt kedvünk rögtön bemenni a Főépületbe, ahol 11 órától vizsgáztunk. Ez a csobogó nyugtató hatással volt ránk!!! Szinte tíz percig nem is tértünk magunkhoz, csak folyamatosan azt hajtogattuk, hogy: "Működik a szökőkút! Hát ezt nem akarom elhinni!!!!"

Miután tudatosult bennünk, hogy nem csalás nem ámítás, a szökőkút tényleg működik, úgy döntöttünk, hogy bemegyünk és bent várakozunk tovább. Ezután megírtuk a vizsgát. Nehezebbre számítottam, de úgy gondolom mindenki nevében mondhatom, egész jól sikerült. Remélem nem csak így érzem :P

Miután végeztünk, elindultunk a könyvtárba, útközben megbeszéltük, hogy nem fogunk sokáig elidőzni, mert mindkettőnknek dolga volt (vagyis csak lett volna) még. Hamar be is fejeztük a kutakodást. Túlzottan nem vetettük most bele magunkat a könyvek halmazába, csak a legfontosabbakat hoztuk ki. Kimentünk a buszmegállóba, közben elkezdett esni az eső is. Ez nem aggasztott túlságosan minket, teljesen véletlenül volt nálam esernyő, így nem áztunk el(nagyon). Gyorsan leakartunk jutni a Centrumhoz, és megláttuk azt az édes kis fehér buszt amit, mindig a Centrum oldalában szoktunk látni, és régóta tervezzük, hogy egyszer kipróbáljuk. Úgy gondoltuk, hogy akkor most itt az alkalom, éljünk vele. Felszálltunk a rá, eleinte gyanútlanul ültünk rajta, aztán kezdtünk kicsit megijedni amikor másfelé vette az irányt. Már arra gondoltunk, hogy a következő megállóban leszállunk. DE nem, mi nem szálltunk le, újra ismerős környéken voltunk. Körülbelül 10 percet ültünk a buszon amíg újra elindult. Mivel a Centrum közelében sem jártunk, tudtuk, hogy elfelejthetjük a délutáni programunkat.  A Népkertnél átszálltunk egy másik buszra, ami elvitt minket az Avas-kilátóra, ahonnan egy újabb kaland volt a visszaút. A végállomáson szálltunk le vagyis a buszpályaudvaron (vagy valami hasonló a neve) :P

Innen körülbelül tíz percet sétáltunk vissza a buszmegállóba, ahonnan visszafelé indult a buszunk. Közben természetesen esett az eső. A nadrágunkból csavarni lehetett volna a vizet, Moncsi zoknijáról már nem is beszélve. Nekem csak a lábam lett vizes, mert a sok eszemmel reggel elindultam papucskában. Ki gondolta, hogy esni fog, reggel még teljesen jó idő volt... De nem csapongok, folytatom tovább :) Felszálltunk egy 35-ös buszra, amivel végre célba értünk. Hatalmas élmény volt. Egész úton ezen nevettünk, hogy csak mi járhatunk így :D Egy hamar biztosan nem fogjuk elfelejteni, amint az esőben sétálunk és azt sem tudjuk hol vagyunk. Most olyan helyeket jártunk be ahol eddig életünkben nem voltunk még, már jól kiismerjük magunkat ezen a terülteten is ... :D :D :D